Nyitólap > Téka > Sajtó > Új cikkek, sajtóinformációk >

(Szűts Jenő)

A tűzjelző rendszerrel kapcsolatos tevékenységek időbeli sorrendjében a felülvizsgálat és karbantartás az utolsó helyen szerepel, mégis, egy letelepített rendszer életciklusát tekintve, ez az egyik legmeghatározóbb tevékenység. Célja a rendszer hosszú idejű, megbízható és hiteles, téves jelzésektől mentes üzemének biztosítása. Cikkünkben most elsősorban nem a szakképzett karbantartók munkájáról, hanem a rendszer megbízható működése érdekében az üzemeltetőtől elvárható feladatokról és azok fontosságáról, valamint a téves jelzések elkerülésének egyéb lehetőségeiről kívánunk szólni.

A karbantartási munka fontossága
Jelenlegi helyzet
A felülvizsgálat és karbantartás célja
Felelősségek és képesítések
  A tűzjelző berendezésért felelős személy
  A szakképzett karbantartó
A felülvizsgálatok és karbantartások típusai
A felelős személy kötelezettségei és feladatai
A téves jelzések és kezelésük módja
Téves jelzések a különböző érzékelőknél

A cikk eredeti formában történő megtekintéséhez kattintson ide!

Míg egy tűzjelző rendszer igényfelmérésétől a szakhatósági átadásáig általában csak néhány hónap telik el, addig a rendszer üzemeltetése és az ez alatti rendszeres karbantartások akár 10-15 évig, sokszor a rendszer végső élettartamáig  eltarthatnak.

Más szempontokból is fontos szerepe van a karbantartásoknak. Egyrészt, az egyes tevékenységek során elkövetett hibák, tévedések a későbbi munkafázisokban még orvosolhatók (pl. egy, a tervezési fázisban még ismeretlen körülmény miatt elkövetett hiba korrigálható a telepítés, üzembe helyezés vagy akár a  karbantartás során is), bár egyre nehezebben, és egyre nagyobb költségvonzattal. Másrészt, még a legprecízebben megtervezett, a legjobb eszközökből álló, a legnagyobb odafigyeléssel telepített rendszer megbízható és stabil működése is csak megfelelő igényességgel és szaktudással elvégzett karbantartásokkal biztosítható. Csak így kerülhetők el a téves jelzésekből, hibás működésekből származó felesleges tűzoltósági vonulások, az épület szükségtelen kiürítése, áramtalanítása, egyes tevékenységek leállítása és az ezekből adódó tetemes anyagi károk vagy éppen a rendszer működésképtelensége, vészhelyzetben, egy fel nem derített hiba miatt. És akkor még nem is beszéltünk arról a kárról, amit egy bizonytalan rendszer jelzései okozhatnak, hiteltelenné téve a jelzéseket, melyeket az érintettek valódi vészhelyzetben sem fognak komolyan venni.

Jelenleg  a tűzjelző rendszerek karbantartásával a 2/2002 (1.23.) BM rendelet 2. sz. mellékletének V/2. fejezetében található korábbi MSZ 9785/2 szabvány foglalkozik nem túl bőbeszédűen. Ez a felhasználó által elvégzendő napi ellenőrzéseken kívül, csak a féléves karbantartások során a jelzőáramkörönkénti egy-egy eszköz működésképesség vizsgálatát írja elő (hagyományos rendszereknél: zónánként, intelligens rendszereknél: címzőhurkonként). A rendeletek annyit szigorítottak ehhez képest, hogy a féléves karbantartások elvégzését  szakképesítéshez kötik (32/1997.(V.9.) BM rendelet).

Szerencsére kicsit szabályozottabb a helyzet Európa nyugati végein, ahol a 2 éve megjelent, tűzjelzőkről szóló új angol szabvány (BS5839-1:2002) részletesen szól a karbantartásról is, sőt a BFPSA-nak (Brit Tűzvédelmi Rendszerek Szövetségének) nemrég megjelent legújabb útmutatója is kifejezetten ezzel a témával foglalkozik.

Az európai szabványosítás kisebb lépésekkel halad, mivel a tagországok között nehezebb konszenzust  elérni. Talán az említett egyetértés hiánya miatt a korábban az EN54 sorozat részének szánt „Útmutató a tűzjelző berendezések tervezéséhez, létesítéséhez, szereléséhez, üzembe helyezéséhez, üzemeltetéséhez és karbantartásához” c. anyag nem szabványként, hanem csak műszaki specifikációként fog megjelenni nemsokára (prCEN/TS 54-14). Ez az iromány igen „lecsontozott” és szűkszavú, mivel a sok eltérő nézet közös részhalmazát tartalmazza csak, bár a tűzjelzőkkel kapcsolatos tevékenységek mindegyikével foglalkozik. Az útmutató összeállítói minden olyan ország számára javasolják ennek alkalmazását, ahol tűzjelzőkkel foglalkozó nemzeti szabvány vagy előírás nincs vagy elavult. Talán érdemes lenne ezt a jövőben alkalmazni, bár ez, mint említettem, inkább csak a mindenki által elfogadható alapelveket fogalmazza meg, így a tervezéssel, üzembe helyezéssel, karbantartással foglalkozó részei nem túl részletesek.

Érdemes figyelemmel kísérni az amerikai NFPA72 szabvány ajánlásait is, hiszen az újvilág a tűzvédelem tekintetében mindenképpen Európa előtt jár. Természetesen nem cél, hogy átvegyük az ottani, gyakran szigorúbb előírásokat, de nem árt tudni róluk, hiszen a jövőben valószínűleg érdemes lesz valamilyen formában alkalmazni őket.

A cikkben megpróbálok ezekből a kútfőkből meríteni, mert azt hiszem, nem szégyen, ha nálunk e téren több tapasztalattal és nagyobb múlttal rendelkező szakemberektől tanulunk. Elöljáróban még annyit, hogy az előbb említett anyagok mindegyike különös hangsúllyal foglalkozik a téves jelzésekkel, azok lehetséges forrásaival, elkerülésük módozataival, és megfelelő kezelésükkel. Így fogunk tenni mi is. A szövegben dőlt betűvel jelzem az egyes témákhoz tartozó magyarázatokat, részletezéseket, melyek vagy csak az adott terület jobb megértéséhez szükségesek, vagy nem alkalmazhatók általános érvénnyel.

A tűzjelző rendszer üzembe helyezésekor és hatósági átadásakor elvégzett ellenőrzések csak azt bizonyítják, hogy a rendszert helyesen telepítették és működtetik. Mivel a tűzjelző rendszer életciklusának nagy részében nyugalomban van, működőképessége sokszor a kezelői számára sem egyértelmű. Általában vészhelyzetben van a rendszerre a legnagyobb szükség, amikor is azonnal megbízhatóan kell működnie; ilyenkor már nincs lehetőség semmiféle karbantartásra vagy egy esetleges hiba kijavítására. A hosszú távú megbízható működés tehát csak a rendszeres ellenőrzésekkel, felülvizsgálatokkal és karbantartásokkal biztosítható.

A felülvizsgálat körébe tartozik a rendszer eszközeinek, berendezéseinek működőképességi szempontból történő ellenőrzése, valamint a környezeti, személyi feltételek ellenőrzése, hiszen ezek, mint majd később látjuk, hasonló mértékben veszélyeztethetik a tűzjelző működését.

Karbantartásnak nevezzük azokat a tevékenységeket, melyekkel egy adott berendezést, eszközt megfelelő, működőképes állapotban tartunk. Ebbe a körbe tartoznak a meghibásodások javításai, de például a füstérzékelők megfelelő érzékenységének fenntartását célzó ellenőrzési és tisztítás tevékenységek is.

A jelenlegi tűzvédelmi törvény (1996. évi XXX1. törvény) és az OTSZ is bizonyos mértékig megszabja az üzemeltetőnek a tűzjelző rendszerrel kapcsolatos felelősségeit, de, véleményem szerint, még nem eléggé. A szakképzett karbantartó a féléves vagy éves felülvizsgálatok során nem képes folyamatosan szemmel kísérni a rendszert, erre csak az üzemeltető részéről megbízott személynek van lehetősége. A tűzjelző rendszer megbízható működése érdekében tehát az üzemeltetőre is több feladatot kell hárítani.

A létesítmény tulajdonosa, a létesítmény üzemeltetéséért, irányításáért felelős munkatárs vagy egy - valamelyikük által - kijelölt személy, aki a tűzjelző rendszerért és a tűzbiztonságért felelősséggel tartozik. Nagyobb szervezet esetén ez a személy a tűzvédelmi felelős is lehet.

A tűzjelző rendszer gyártójának, beszállítójának, telepítőjének vagy az üzemeltető személyzetének egy alkalmazottja, aki rendelkezik a szükséges képesítéssel és tapasztalattal, a megfelelő eszközökkel és információkkal az adott feladatok elvégzésére. A karbantartók szakképesítését jelenleg a 32/1997. (V.9.) BM rendelet írja elő. A képesítés 5 évre szól, melynek lejárta után továbbképzésben kell részt venni.

Sajnos, a rendelet értelmében, a szakképesítést adó tanfolyamokon az összes típusú beépített tűzvédelmi berendezéssel (habbal, vízzel, szén-dioxiddal oltó) is foglalkozni kell, ennek következtében a tűzjelző rendszerekre csak kevesebb idő jut. A cégünk szervezésében megtartott tanfolyamok eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy a szakképesítést igénylők több, mint 85%-a kizárólag tűzjelző rendszerek karbantartásával foglalkozik, illetve kíván foglalkozni, sprinkler vagy habbal oltó rendszerrel eddig még nem is találkozott. Talán érdemes lenne a tervezőkhöz hasonlóan, ahol oltó rendszereket például csak felsőfokú gépész végzettségűek  tervezhetnek, a karbantartóknál is tovább szűkíteni a képesítést. Így mind a tűzjelző rendszerek karbantartói, mind az oltó rendszerek karbantartói jobban elmélyedhetnének az általuk választott rendszerek tanulmányozásában, ami előbb-utóbb valóban a komolyabb szaktudással és kellő szakértelemmel karbantartott rendszerekben kamatozna.

Az élet- és vagyonbiztonság szempontjából nagyon fontos, hogy lehetőleg már a tűzjelző rendszer hatósági átadásakor az üzemeltető leszerződjön egy szakképzett személlyel vagy szervezettel, aki lehet a gyártó, a beszállító, a telepítő vagy egy szerződött karbantartó, akinek a feladata a tűzjelző rendszer működőképes üzemben tartása és hiba esetén a hiba orvoslása, amilyen gyorsan és szakszerűen csak lehet. Ennek feltétele, hogy a szerződött karbantartó rendelkezésére álljanak az ehhez a munkákhoz szükséges információk, tapasztalatok és tartalék egységek, valamint rendelkezzen a szükséges szakképesítéssel.

Érdemes az üzemeltetőkkel tudatosítani, hogy a tűzjelző rendszerre és eszközeire vonatkozó garanciális kötelezettség nem helyettesíti a karbantartásokat. Amikor felülvizsgálatról és karbantartásról beszélünk, általában mindig csak a szakképzett karbantartó feladataira gondolunk, helytelenül, mivel az üzemeltető részéről kinevezett felelős személynek itt is igen sok teendője lenne.

A rendszeres felülvizsgálatok célja a tűzjelző rendszer megfelelő működőképességének ellenőrzése és fenntartása normál körülmények között.

A napi és havi (külföldi előírások szerint heti) ellenőrzések az üzemeltető részéről kinevezett felelős személy feladatai közé tartoznak  Ezeknél az ellenőrzéseknél az egyik cél a rendszer jelzési képességének ellenőrzése, míg a másik, hogy a rendszer kezelői és az épület használói megfelelő rutinnal rendelkezzenek a tűzjelzésekkel és az ahhoz kapcsolódó eljárásokkal kapcsolatban.

A féléves (vagy ennél gyakoribb) és éves ellenőrzéseket szintén a felelős személynek kell koordinálnia, de ezekben az esetekben már a műszaki ellenőrzéseknek, javításoknak kell előtérbe kerülniük, melyek a szakképzett karbantartó feladatai.

Elképzelhetők olyan esetek, körülmények, melyek azonnali és különleges figyelmet igényelnek. Az alább felsorolt esetekben a felelős személynek értesítenie kell a szakképzett karbantartót, hogy a szükséges ellenőrzéseket, esetleg javításokat elvégezhesse:

A tűzjelző rendszerért és a tűzbiztonságért felelős személy feladatai a következők:

Mivel a fenti megoldások mindegyike többé-kevésbé csökkenti a rendszer érzékenységét, és az építési, karbantartási munkák pedig általában fokozzák a tűz kockázatát, ezért a munkák alatt fokozott emberi felügyeletet kell biztosítani a területen.

A felelős személynek biztosítania kell, hogy legalább 24 óránként ellenőrizzék, hogy

Az ellenőrzés célja annak kipróbálása, hogy a rendszer képes megfelelően reagálni tűzjelzésre. Célszerű a havi ellenőrzéseket a felelős személy vezényletével, mindig azonos napon/órában elvégezni, hogy egyrészt a helyszínen tartózkodók könnyebben megszokhassák a teszteket, másrészt, hogy távfelügyelet esetén, könnyebben egyeztethetők legyenek az időpontok.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a tűzjelző rendszerek kezelői - az átadáskor megtartott és a későbbiekben esetleg megismételt oktatások ellenére - sokszor a legalapvetőbb kezelési műveletekre sem képesek, s a központ kijelzéseit sem képesek megfelelően értékelni. A havi ellenőrzések talán legnagyobb előnye az lenne, hogy a rendszeres jelzésekkel legalább felfrissíthetnék ismereteiket a kezelők. Egyes külföldi források heti ellenőrzésről beszélnek, bár szerintem, ha sikerül a havi ellenőrzéseket elérni, már előreléptünk.

A rendszeres féléves (esetleg a kockázatelemzés alapján vagy a kedvezőtlen környezeti feltételek miatt gyakoribb) és az éves felülvizsgálatok, karbantartások természetesen a szakképzett karbantartó feladatai. Az üzemeltető részéről felelős személynek ezekben az esetekben

A karbantartó által elvégzendő, és a felelős személy részéről ellenőrizendő tevékenységek:

I. Személyi feltételek ellenőrzése:

II. Környezeti feltételek ellenőrzése:

III. Műszaki feltételek ellenőrzése:

A felelős személynek gondoskodnia kell arról, hogy a szerződött, szakképzett karbantartó évente egyszer:

Mivel évente minden érzékelő és kézi jelzésadó működőképességét ellenőrizni kell, ezért érdemes – a feladatok egyenletesebb elosztása érdekében - a féléves (vagy gyakoribb) felülvizsgálatok során nem csak jelzőáramkörönként egy-egy eszközt, hanem egyszerre többet is ellenőrizni.

A tervezett, rendszeres felülvizsgálatokon kívül is szükség lehet a tűzjelző rendszer részleges vagy teljes, de mindenképpen azonnali ellenőrzésére. Ezekben az esetekben is nagy szerepe van az üzemeltető részéről kinevezett felelős személynek, hiszen ő követi folyamatosan a rendszer életét. A következő pontokban a felelős személy kötelezettségei találhatók a különleges felülvizsgálatok során. Természetesen a műszaki feladatok elvégzése ezekben az esetekben is a szakképzett karbantartóra hárul.

Biztosítania kell, hogy egy tűzeset után, az épület normál üzemének helyreállítása során a szakképzett karbantartó az alábbi feladatokat elvégezze:
a) Szemrevételezze és ellenőrizze a tűz során esetleg sérült érzékelőket, eszközöket, kábeleket, szerelvényeket stb.
b) A tűz által közvetlenül nem érintett területen levő érzékelőket, eszközöket, kábeleket szemrevételezéssel ellenőrizze.
Minden hiányosságot, hibát fel kell jegyezni az üzemeltetési naplóba, és lehetőleg azonnal meg kell kezdeni javításukat.
Az épület normális üzeme csak akkor folytatható, ha a tűzjelző kellően rövid időn belül jelezte a tüzet. Ha a tűzjelző nem, vagy az elvárhatónál lassabban jelzett, akkor ennek okát ki kell vizsgálni, és esetleg módosítani kell a rendszeren, hogy többé ilyen ne fordulhasson elő.
A munkák végeztével ellenőrizni kell a rendszer tűz által érintett és azzal szomszédos részeit teljes körűen, majd az ellenőrzések eredményéről jegyzőkönyvet kell kiállítani.

Egy tévesnek ítélt tűzjelzés után azonnal a felelős személynek az alábbi feladatai vannak:
a) Amennyiben lehetséges, azonosítani kell a téves jelzést kiváltó okot,
b) Az eseményt fel kell jegyezni az üzemeltetési naplóba. Ha a kiváltó okot nem lehet pontosan meghatározni, akkor a jelzés idején az érzékelő környezetében fennálló viszonyokat (tevékenységek, események) kell feljegyezni.
c) Értesíteni kell a szakképzett karbantartót.
A rendszeres felülvizsgálatok során a szakképzett karbantartó feladatai közé tartozik az előző karbantartás óta eltelt időben bekövetkezett téves jelzések vizsgálata, kiértékelése. Ennek alapján kell javaslatot tennie a téves jelzések megszüntetésére vonatkozóan a felelős személynek.

a) Meg kell határozni a meghibásodott területet, és a hiba kijavításáig fokozott személyi felügyeletet (tűzőrséget) kell biztosítani.
b) Az eseményt fel kell jegyezni az üzemeltetési naplóba.
c) A hiba mielőbbi kijavításának érdekében értesíteni kell a szakképzett karbantartót.

a) A felelős személynek gondoskodnia kell arról, hogy a rendszer helyszíni vagy távolról történő módosítása (átprogramozása, újra-parametrizálása) esetén a szakképzett karbantartó a lehető legrövidebb időn belül újra ellenőrizze a tűzjelző működését.
b) Az újra ellenőrzés eredményéről jegyzőkönyvet kell kiállítani.

a) A tűzjelző rendszer hosszabb idejű üzemen kívül helyezése után a felelős személynek gondoskodnia kell arról, hogy a szakképzett karbantartó az éves felülvizsgálatnak megfelelő ellenőrzéseket elvégezze.
b) A munkák eredményéről jegyzőkönyvet kell kiállítani.

a) Az új karbantartó számára biztosítani kell a tűzjelző rendszerrel kapcsolatos minden szükséges dokumentációt (megvalósulási terv, üzemeltetési napló, a rendszer eszközeinek dokumentumai) és hozzáférési jogosultságot (jelszavak, kulcsok stb.).
b) A szakképzett karbantartóval ellenőriztetni kell, hogy a tűzjelző rendszer megfelel az aktuális előírásoknak (érzékelő lefedettség megfelelő, elegendő a hangerő mindenütt, kábelezés minősége megfelelő stb.).
c) A karbantartónak azt is vizsgálnia kell, nem történtek-e olyan jellegű változások az épületben, a tárolt anyagokban, az alkalmazott technológiában a rendelkezésre álló dokumentumokhoz képest, amelyek a tűzjelző működését hátrányosan befolyásolhatnák.
d) Az elvégzett ellenőrzésekről jegyzőkönyvet kell kiállítani.

A téves jelzésekkel, azok kiváltó okaival, kezelésük módjával, elfogadható értékeikkel és elkerülési lehetőségeikkel a külföldi szabványok, irányelvek nem véletlenül foglalkoznak igen részletesen, hiszen elkerülésük alapvető érdeke a tűzjelző rendszer tervezőjének, telepítőjének, karbantartójának és üzemeltetőjének egyaránt. A tűzjelző központot és érzékelőket gyártók is a fejlesztéseknél nem az egyre nagyobb érzékenységű, hanem az egyre stabilabban, téves jelzések nélkül működő rendszereket tekintik irányadónak. E törekvések ellenére is előfordulnak téves jelzések, melyek nem csak tetemes költséggel járó felesleges üzemkiesést és/vagy tűzoltósági vonulást okozhatnak, hanem hiteltelenné tehetik a rendszer jelzéseit a bent tartózkodók szemében. A téves jelzésekkel most csak igen röviden, az angol javaslatokat figyelembe véve foglalkozunk.

A téves jelzések leggyakoribb okai a következők:
a) Környezeti zavarok: egy-egy adott tűzjellemzőhöz hasonló hatások (füstérzékelőknél: por, technológiai füst, gőz, kipufogó gázok, nagy légsebesség; hőérzékelőnél: magas vagy gyorsan emelkedő hőmérséklet; lángérzékelőnél: nyílt láng, hegesztés, sütés stb.);
b) Véletlen eszköz tönkremenetel: mechanikai vagy elektromos hibák vibráció, közvetlen behatás vagy korrózió hatására (pl. targoncával levert kézi jelzésadó);
c) Nem megfelelően végzett emberi tevékenység: pl. nem megfelelően végzett TMK munkák alatti jelzés vagy karbantartás alatt a távfelügyelet értesítésének hiányában bekövetkező jelzés stb.;
d) Közeli elektromágneses zavarforrások: pl villámlás, telefon átjátszók, induktív nagyfogyasztók ki/bekapcsolási tranziensei stb.;
e) Az eszköz belső meghibásodása: pl. elektromos vagy mechanikus hiba;
f) Nem megfelelő karbantartás: az érzékelő lencséjén vagy kamrájában felhalmozódó szennyeződés;
g) Jó szándékú jelzés: amikor tüzet vagy vészhelyzetet feltételezve működtetnek egy kézi jelzésadót;
h) Rossz szándékú jelzés: amikor szándékosan, félrevezetési szándékkal működtetnek kézi jelzésadót vagy jeleztetnek be egy érzékelőt.

Mivel a téves jelzések legnagyobb része a rendszer normál üzeme alatt fordul elő, ezért legnagyobb valószínűséggel legkorábban  a felelős személy értesül róluk. Téves jelzés esetén a felelős személynek fel kell jegyeznie, mikor, melyik érzékelő és miért jelzett, vagy ha nem derül ki egyértelműen, hogy mi okozta a jelzést, akkor a jelzés idején fennálló körülményeket is dokumentálni kell (bővebben itt).

Egy-egy tűzjelző rendszerben a téves jelzések átlagos száma több tényezőtől függ. Ezek között a legfontosabbak
a) a rendszerben használt automatikus (főleg füst) érzékelők száma,
b) az érzékelők környezete,
c) az épületben folytatott tevékenység, technológia,
d) az épületben külső szervezetek által végzett munkák felügyelete,
e) az elektromágneses zavarok jelenléte és nagysága,
f) a rossz szándékú téves jelzések valószínűsége.

Általában normál, irodai környezetben telepített tűzjelző esetén 1 téves jelzés 100 érzékelőnként évente még elfogadható, míg ipari környezetben az 1/75 vagy 1/50 arány a gyakoribb.

A féléves és éves felülvizsgálatok előtt a szakképzett karbantartónak az üzemeltetési napló alapján ellenőriznie kell, hogy
a) a felülvizsgálat napjától számított 1 éven belül hány téves jelzést regisztráltak 100 érzékelőnként,
b) az előző felülvizsgálat óta volt-e olyan érzékelő vagy kézi jelzésadó, melyről 2 vagy több alkalommal érkezett téves jelzés (leszámítva a jó szándékú téves jelzéseket),
c) nincs-e valami állandó oka a téves jelzéseknek.

A felülvizsgálati munkák részeként érdemes azonnal kivizsgálni a téves jelzések okait, ha az tapasztalható, hogy egy 40 érzékelőnél többet tartalmazó rendszerben
a) az elmúlt egy évben 25 érzékelőnként 1 téves jelzésnél több volt vagy
b) az előző felülvizsgálat óta eltelt időben 10-nél több téves jelzés volt vagy
c) egy adott érzékelőről vagy kézi jelzésadóról 2 vagy több – nem jó szándékú - téves jelzés érkezett vagy
d) valami állandó oka van a téves jelzéseknek.

Kisebb, 40 érzékelőnél kevesebbet tartalmazó rendszereknél már akkor érdemes tüzetesen kivizsgálni a körülményeket, ha a felülvizsgálatot megelőző 1 évben 2-nél több téves jelzés történt.
A téves jelzések kivizsgálásának eredményét és megszüntetésükre vonatkozó javaslatokat érdemes írásban közölni a felelős személlyel, aki a megfelelő intézkedéseket megteheti.

A téves jelzések egy része nem igényel a karbantartó részéről beavatkozást, mivel azok az épület vagy technológia üzemeltetési körülményeinek szigorításával vagy módosításával megszüntethetők. A felelős személy hatáskörébe tartoznak többek között a felsorolt okokból keletkező téves jelzések kiküszöbölése:
a) szerződött külső szervezetek által végzett munkák során keletkezett téves jelzések,
b) a technológia előírások megsértéséből származó téves jelzések,
c) a tűzjelző havi ellenőrzésekor a távfelügyelet értesítése hiányában keletkezett téves jelzések,
d) a szándékosan okozott téves jelzések.
Az összes többi esetben a szakképzett karbantartó beavatkozására is szükség van a téves jelzések megszüntetésére. Olyan esetek is elképzelhetők, amikor az üzemeltetési előírások, körülmények nem módosíthatók, így a karbantartónak kell megoldást találnia a problémára. A karbantartó által elvégzett beavatkozás bizonyos esetekben tervmódosítást vagy tervezői jóváhagyást is igényelhetnek.

a) Érzékelő kicserélése más típusúra,
b) Érzékelő áthelyezése más pozícióba.

a) Meghibásodott érzékelő cseréje,
b) Egy  adott érzékelő vagy érzékelő csoport érzékenységének módosítása,
c) A tűzjelző központ által végrehajtott téves jelzés szűrési algoritmus alkalmazása

1.Rövid ideig fennálló zavarok ellen:
 a) - Jelzés verifikálás
 b) - Együttes jelzés alkalmazása
 c) - Csoport döntés alkalmazása
 d) - Multiszenzor alkalmazása (tervmódosítást igényel az érzékelő típuscseréje miatt)
 e) - Jelenlét (felügyelt/felügyelet nélküli) üzem alkalmazása (tűzoltósági átjelzés esetén egyeztetést igényel)

2.Közepes idejű zavarok esetén:
 a) Éjszakai/nappali üzem szerinti érzékenység változtatás
 b) Környezetéhez alkalmazkodó (adaptív) érzékelő használata (tervmódosítást igényel az érzékelő típuscseréje miatt)

3.Hosszú idejű zavarok esetén:
 a) Drift kompenzálás
 b) A kábelezés vagy nyomvonalának módosítása és /vagy a zavarforrások megszüntetése
 c) Az érzékelők tisztítása

Az érzékelő gyártók minden törekvése ellenére az egyes tűzérzékelők bizonyos környezeti hatásokra - működési elvükből következően - ugyanolyan érzékenyek lehetnek, mint az észlelni kívánt tűzjellemzőre. A téves jelzések lehetséges okainál szereplő környezeti zavarok ezekre utalnak. A tűzjelző rendszerek tervezői általában ezek ismeretében választják ki az érzékelőt egy adott terület védelmére, s a szakképzett karbantartók is egyre inkább tisztában vannak ezekkel a hatásokkal. Az üzemeltető részéről kinevezett felelős személytől nem várható el mélyebb ismeret a tűzérzékelők működésével kapcsolatban, azonban neki is ismernie kell azokat a körülményeket, melyek hatására az érzékelők tévesen jelezhetnek. A könyezeti zavarokból adódó téves jelzések a legtöbb esetben az üzemeltetési körülmények módosításával, a technológia előírások betartásával vagy megfelelő módosításával elkerülhetők, s mindezek a felelős személy hatáskörébe tartoznak. Ezért röviden összefoglaljuk, hogy az egyes érzékelők milyen környezeti hatásokra érzékenyek a leginkább, azaz milyen körülmények között a legvalószínűbb, hogy tévesen jeleznek. A táblázatban azt is feltüntetjük, hogy a különböző okokból származó téves jelzések milyen módon küszöbölhetők ki.

A táblázat rövidítései:
A= Drift kompenzálás
B= Éjszakai/Nappali érzékenység változtatás
C= Adaptív érzékelő használata
D= Jelzés verifikáció
E= Együttes jelzés, csoport-döntés vagy kombinált érzékelő használata
F= Jelenlét (felügyelt/felügyelet nélküli) üzem alkalmazása

Vissza az elejére