Nyitólap > Téka > Sajtó > Új cikkek, sajtóinformációk >

(Decsi György)

"Négy ember holttestét találták meg csütörtökön reggel a főváros XX.kerületében egy családi házban. Valószínűleg szén-monoxid mérgezés okozta a tragédiát." (újsághír 2004 telén)

Bizonyára valamennyien hallottunk már hasonló hírt az elmúlt tél során. Sajnos, számos olyan tragédia vagy súlyos mérgezés történt a közelmúltban, amely a szén-monoxidra vezethető vissza. Ezek cikkünk szomorú aktualitását adják, és fájó, hogy a szén-monoxidról való bővebb ismeretekkel gyakorlatilag mind megelőzhetőek lettek volna.

A szén-monoxid
Szén-monoxid keletkezése veszélyes mennyiségben
A szén-monoxid élettani hatása
Kit veszélyeztet leginkább a CO?
Hogyan kerülhető el a szén-monoxid mérgezés?
A CO érzékelő működése
Az érzékelő mérési elve
Az érzékelő tápellátása
Az érzékelő jelzései
Az érzékelők kimenetei, rendszerbe integrálhatóság
CO érzékelő vásárlása
Az érzékelő felszerelési helyének kiválasztása
Az érzékelő elhelyezése
Hová ne szereljen érzékelőt?
Az érzékelő karbantartása, élettartam
Mit tegyünk, ha jelez az érzékelő?

A szén-monoxid (CO) igen veszélyes mérgező gáz, ami éghető anyagok tökéletlen égetésekor keletkezik. A fő veszélyt a gáz felismerhetetlensége, érzékelhetetlensége okozza, ugyanis színtelen, szagtalan, az emberi érzékszerveknek teljesen „láthatatlan”. Az első jelek, amik szén-monoxid jelenlétére utalnak, a fejfájás és émelygés. Ezek a tünetek nagyon hasonlítanak az influenza tüneteire is. Szakember számára sem egyértelmű sokszor, hogy a tünetegyüttes oka szén-monoxid mérgezés. Ezt csak a körülményekből lehet kikövetkeztetni. Ha észleljük a figyelmeztető jeleket, megmenekülünk a bajtól. Abban az esetben, amikor hirtelen nő meg a szén-monoxid szint, és/vagy álmunkban ér minket a mérgezés, csak a jó szerencse menthet meg minket.

Jó, ha tudjuk, hogy normál körülmények között a mérgezés veszélye nem áll fenn. Egy átlagos helyiségben nem fordulhat elő veszélyes koncentrációban szén-monoxid.

Megjegyezzük: cikkünknek nem tárgya a mélygarázsok, parkolóházak szén-monoxid elleni védelme.

A veszélyt a lakásba tulajdonképpen mindennapi életünket megkönnyítő, ahhoz szorosan kötődő használati tárgyakkal, berendezésekkel hozzuk be. Mivel a szén-monoxid a tökéletlen égés végterméke, a potenciális veszélyforrások tüzelő/fűtő berendezéseink. Nincs mitől tartanunk abban az esetben, ha tüzelő/fűtő berendezéseink karbantartása rendszeres, és a szellőzésük (kémény) megfelelő.

A vízmelegítő, az eltömődött kémény, a nem megfelelő körülmények között zajló tüzelés fával, szénnel, gázzal, a személyautó „járatása” garázsban, a hordozható grillező zárt térben való üzemeltetése, a hordozható gázos vagy paraffinos melegítő, a konyhai gáztűzhely mind-mind veszélyesek lehetnek.

A szén-monoxid - felismerhetetlenségéből adódóan - alattomosan fejti ki hatását az emberi szervezetre, és tulajdonképpen fulladásos halált okoz. A belégzett gáz csökkenti a vér oxigénszállító képességét azáltal, hogy megköti az oxigén szállítását végző hemoglobint. A szén-monoxid kötődése a hemoglobinhoz sokkal nagyobb az oxigénnél, így már igen kicsi mennyiségű gáz is nagyon veszélyes lehet. A gáz belégzésekor CO-hemoglobin (COHb) képződik, ezzel párhuzamosan az oxigénszállító kapacitás csökken. Így a szervezet lassan megfullad. Sajnos, még enyhe mérgezés esetén is a szervezet regenerálódása hosszú, több órát igénybe vevő folyamat.

Mivel a szén-monoxid nagyon kis mennyiségben is kifejti már káros hatását, ezért a gáz koncentrációját a speciális egységben „ppm” ('milliomod rész')-ben mérik. Egy ppm a koncentráció, ha egy m3 levegő egy cm3-nyi CO gázt tartalmaz (0,0001 tf%). Ennek megfelelően a CO hatása az emberi szervezetre:

Az összes ember és háziállat ki van téve a szén-monoxid mérgezés veszélyének. Senki sem immunis rá. A mérgezés, a CO és a hemoglobin kölcsönhatása azonban az egyén fizikai állapotának és a terhelésnek a függvénye, ezért a legveszélyeztetebbek a kisgyerekek, a kismamák, az idős, beteg emberek.

Ha a mérgezés tünetei jelentkeznek Önön, tegye fel magának a következő kérdéseket:

Ha a kérdésekre „igen” a válasz, azonnal forduljon orvoshoz és tegye meg szükséges intézkedéseket, melyeket a későbbiek során ismertetünk!

Ahhoz, hogy biztonságban érezze magát a szén-monoxidtól, az alábbiakat kell betartania:

	Tüzelő/fűtő berendezéseit megfelelő szakképesítéssel rendelkező szakember telepítse és rendszeresen tartsa karban (fontos: a fűtő berendezéseket ellenőrizzük a fűtési szezon kezdetén!). Ezzel a meghibásodás lehetősége ugyan nem zárható ki, de a veszély jelentősen csökkenthető.
	Soha ne járassa a motort zárt garázsban!
	Zárt térben soha ne égessen szenet!
	Zárt térben ne használjon hordozható benzines kemping felszereléseket!
	Szakértelem hiányában ne tartsa karban tüzelő/fűtő berendezéseit!
	Kémény nélküli tüzelő/fűtő berendezést csak jól szellőztetett helyen használjon, soha ne zárt ajtók, ablakok mellett!
	Gázolajjal üzemelő szerszámokat, motorokat soha ne használjon a házon belül!
	A nagyobb biztonság érdekében, használjon gázérzékelőt a potenciális CO kibocsátó berendezés környezetében!
	Az érzékelő használatakor tartsa be a gyártói előírásokat!

A szén-monoxid érzékelő feladata, hogy telepítési helyén érzékelje és megfelelő módon jelezze, ha a szén-monoxid az emberi életre veszélyes koncentrációban és időtartam alatt jelen van. Az érzékelési elv, a tápellátás, a jelzés módja és a kimenetek alapján többféle típusú érzékelőt is megkülönböztethetünk. Az alábbiakban ezeket ismertetjük.

A Promatt Kft-nél elektrokémiai cellás CO érzékelő kapható. Nézzük tulajdonságait:

Az elektrokémiai mérőcella 2 egymástól különböző elektródából és elektrolitból áll. Amikor a CO a cella belsejébe diffundál, a katód és az anód között a koncentráció nagyságával arányos elektromos feszültség jön létre. Az ilyen érzékelők fogyasztása alacsony, élettartama 5 év felett van. Ez utóbbi típus igen elterjedt.

Az érzékelők tápellátása háromféle lehet:

	Örök életű elemes Előnye: az előbbi típussal szemben nem kell benne elemet cserélni az érzékelő élettartamának lejártáig (minimum 5 év). Hátránya: ha mégis lemerül az elem (nem a normál használat következtében), az érzékelőt le kell cserélni.
	12/24 V= Előnye: Az érzékelő a betörésjelző vagy a tűzjelző központ tápjáról üzemeltethető. Tápellátása így szünetmentes. Az érzékelőben lehet szünetmentesítő elem is. Létezik relékimenetes kivitelben. Hátránya: a tápellátás vezetékezését ki kell alakítani, szereléséhez szakember szükséges.
	Hálózatos, 230 V~ Előnye: a táplálást könnyű megoldani a ház saját világítási hálózatáról. Relékimenet lehetséges. Létezik szünetmentes ellátást biztosító elemes kivitelben. Hátránya: Vezetékezéshez, bekötéshez szakember szükséges.

Az új európai szabvány, az EN50291:2001 alapján az érzékelőknek dózis szerint kell jelzést adni. Amint azt cikkünk elején írtuk, annál súlyosabb a mérgezés, minél nagyobb koncentrációjú mérges gázt minél hosszabb ideig szívunk be. Ennek megfelelően a riasztás nem egy adott koncentráció küszöb átlépésekor következik be, hanem a mérgezés nagyságától függ. Az érzékelő a koncentráció mellett ezért figyelembe veszi azt az időt is, amíg ki vagyunk téve a gáznak. Így a szabvány szerinti jelzési szintek a következők:

Riasztási szintek (dózis):

	50 ppm - 50-90 perc kitettség között
	100 ppm - 10-40 perc kitettség között
	300 ppm - 3 perc kitettség alatt

Amennyiben az érzékelő ezek alapján működik, a visszafordíthatatlan mérgezés mindenképpen megelőzhető.

Riasztás esetén az érzékelők fényjelzést (villogó vagy folytonos piros LED) és általában 80-90 dB-s hangjelzést adnak. Fontos, hogy minden érzékelő jelezze a hibáját is. Ezt különböző rövid hangjelzéssel és figyelmeztető fényjelzéssel (hiba LED) oldják meg. Ezek a hibajelzések jelenthetik: a szenzor tönkremenetelét, a tápelem lemerülését, a szünetmentesítő elem lemerülését, az érzékelő élettartamának végét.

Az érzékelők kimeneteinek segítségével a jelzések nem csak halló és látótávolságon belülre továbbíthatóak, hanem egy távoli felügyeleti hely felé is, ráadásul azonnali biztonsági beavatkozó berendezések elindítására nyílik lehetőség.

Az érzékelők rendelkezhetnek relékimenettel vagy az érzékelők hálózatba kötését segítő párhuzamosító kimenettel.

Az NO/NC ('nyitott/zárt') érintkezős relé segítségével:

	Az érzékelő közvetlenül csatlakoztatható betörésjelző központhoz, ezáltal megoldható, hogy a riasztásjelzés a felügyeleti helyen is megjelenjen.
	Megoldható, hogy a betörésjelző központhoz csatlakoztatott hangjelzők is megszólaljanak az érzékelő belső hangjelzőjén kívül.
	Veszélyes mennyiségű szén-monoxid felgyülemlésekor elindítható egy vészszellőző ventilátor. Ezáltal a helyiség gyorsabban válik biztonságossá.

Ha az érzékelőnek van párhuzamosító kimenete:

	Az egyik érzékelő riasztásáról a másik is tudomást szerez.
	Az összes összekötött érzékelő hangjelzője egyszerre szólal meg.
	Az összes összekötött érzékelő reléje állapotot vált.

Mindegyik érzékelő rendelkezik 85 dB-es beépített hangjelzővel.

Az előbbi tulajdonságok alapján már viszonylag könnyű kiválasztani a nekünk megfelelőt. Az alábbiakat azonban érdemes fontolóra venni:

	Sajnos előfordult a közelmúltban is, hogy szén-monoxid érzékelésre alkalmatlan - így az emberi életre is veszélyes - gázérzékelőt hoztak forgalomba szén-monoxid érzékelő gyanánt.
	Európában jelenleg az EN50291:2001-es szabvány alapján minősítik az érzékelőket. Amelyik érzékelő ennek megfelel, azt bátran megvásárolhatjuk (további szabványok: BS7860:1996 (brit), UL2034 (amerikai)) (SF350EN, SF340E/F/J/)
	Az érzékelő csak akkor nyújt megfelelő védelmet, ha megfelelően van bekötve és felszerelve, tekintetbe véve a használati utasításban foglaltakat.

Általánosságban mondhatjuk, hogy ajánlatos érzékelőt szerelni minden olyan helyiségbe, ahol lánggal égő berendezés van. Ha lakásunkban nem csak egy ilyen helyiség van, a gazdaságossági szempontok kerülnek előtérbe. Az egyes helyiségek kockázatát értékelve az alábbi szempontok segítenek a végső döntés meghozatalában:

	Ha a veszélyes berendezéssel azonos légtérben alszunk, mindenképpen szereljünk fel érzékelőt!
	Amelyik helyiségben kémény nélküli vagy nyitott kéményű berendezés van, oda kerüljön érzékelő!
	Ha a veszélyes berendezés olyan helyiségben van, ahol naponta több órát is eltöltünk pl. nappali, tévés szoba stb., oda lehetőleg helyezzünk el érzékelőt!
	Amennyiben egy légtérben van a konyha a hálórésszel, az érzékelőt helyezzük a főzés helyétől távol, az alvás helyéhez a lehető legközelebb!
	Ha egy helyiség nincs rendszeres használatban, akkor az érzékelőt azon kívül tanácsos elhelyezni (pl. kazánhelyiség)! Mivel a szén-monoxid diffúzióval terjed, így előbb-utóbb az elzárt helyen keletkező CO eljut az érzékelőhöz.
	Ha a veszélyes berendezés nem hálószobában van, és csak egy érzékelő felszerelésére van lehetőség, szereljük a hálószoba előtti folyosóra (amennyiben csak egy ajtaja van a szobának!).

Az érzékelő elhelyezésére vonatkozólag a gyártó utasításait kell figyelembe venni. A következő szabályok általában minden termékre érvényesek. tehát azokban a helyiségekben, amelyek veszélyeztetettek (tüzelő/fűtő berendezés működik), az érzékelőket a következőképpen kell elhelyezni:

	Az érzékelő a lehetséges szén-monoxid forrástól 1,5-3 m-re legyen!
	Ha falra helyezzük az érzékelőket, a felszerelési magasság legyen magasabb, mint az ablakok és ajtók felső éle, de a mennyezet és az érzékelő között legalább 15 cm legyen! Ha az érzékelőt mennyezetre szereljük, távolsága a falaktól minimum 30 cm legyen!
	Több részre osztott helyiség esetén, amennyiben mindegyik rész tartalmaz lehetséges kibocsátó forrást, mindegyikbe célszerű CO érzékelőt telepíteni.
	Ferde mennyezet esetén az érzékelőt a legmagasabb pontba kell telepíteni, de a faltól 30 cm-re.

Elhelyezés hálószobákban és olyan helyiségekben, melyek távol vannak a CO kibocsátó forrástól:

Az érzékelőt belégzési magasságba telepítsük (hálószoba: 50-70 cm; más helyiség: 150-160 cm)

Az érzékelők élettartama általában 2-5 év. Ezután vagy az érzékelő cellát, vagy az egész érzékelőt ki kell cserélni. Minden érzékelőt a gyárban kalibrálnak a megfelelő riasztási szintre, ezért a tisztításon kívül egyéb karbantartást nem igényelnek. Az érzékelők tisztítása enyhén nedves, tisztítószertől mentes ronggyal történhet.

Az érzékelőkön általában mindig van egy teszt-gomb, amely segítségével magunk is ellenőrizhetjük az érzékelő helyes működését. Ezt az ellenőrzést havonta célszerű elvégezni.

Végül nézzük a teendőket szén-monoxid jelzés esetén!

	Nyissa ki az összes ablakot és ajtót a helyiségben, hogy a mérges gáz kiszellőzhessen!
	Ahol lehet, azonnal kapcsolja ki a tüzelő berendezést!
	Hagyja el az épületet, de hagyja nyitva az ajtókat, ablakokat!
	Addig ne menjen vissza, amíg a riasztásjelzés meg nem szűnik!
	Azonnal kérjen orvosi segítséget, ha valakin a szén-monoxid mérgezés tünetei (fejfájás, szédülés, émelygés, hirtelen fáradtság) jelentkeznek!
	Addig ne használja újra a tüzelő/fűtő berendezést, amíg a szükséges hozzáértéssel és engedélyekkel rendelkező szakember át nem vizsgálta és meg nem javította az esetleges hibákat!

< Vissza a lap tetejére
<< Cikkeink, sajtóinformációk
<<< Sajtó

(Az eredeti cikk a Villanyszerelők lapjában jelent meg)