Mikor kell lecserélni a füstérzékelőket?

Cikkünk apropóját és gerincét egy az Egyesült Királyságban készült vizsgálat adta.

A vizsgálat célja
A vizsgálat célja az volt, hogy kísérletekkel, mérésekkel támasszák alá az optikai füstérzékelők cseréjének szükségességét, és így reális periódusidőt javasoljanak a füstérzékelők cseréjére, mely javaslatok beépíthetők az angol előírásokba, de hatással lehetnek más országok előírásaira is.

Résztvevők
A finanszírozó kutatócsoport tagjai a FIA, Scottish Fire and Rescue Service, Scottish Government, Detector Testers, BRE Trust voltak. Miután az érdekeltek megállapodtak a programról és a vizsgálati módszerről, a BRE Global (az Egyesült Királyság független jóváhagyó szervezete, mely – többek között – tűzvédelmi és biztonsági tanúsításokat készít), elvégezte a kutatást.

Néhány külföldi előírás
Bár Magyarországon nem, de számos országban léteznek előírások, javaslatok a füstérzékelők és a lakossági „füstriasztók” cseréjére.

A teljesség igénye nélkül íme néhány példa:
- Spanyolország: 10 évente (UNE 23007-14: 2009)
- Németország: 5 év drift-kompenzáció nélküli, 8 év drift-kompenzált érzékelők esetén (DIN 14675)
- Kína: 12 év (GB29837-2013)
- USA: gyártástól számított 10 év lakossági füstriasztó készülékekre (NFPA72: 2013)
- Ausztrália: 10 év (Australian Standard 3786)
- Új-Zéland: 10 év

A BRE ezekkel az előírásokkal kapcsolatban azt kifogásolta, hogy a csereintervallumok nem valós vizsgálati eredmények alapján lettek meghatározva, illetve semmilyen ilyen típusú kutatási eredmény nem hozzáférhető a témában.

A vizsgált érzékelők
86 db lakossági, elemes optikai, továbbiakban csak füstriasztó készüléket vizsgáltak, melyek kora 0-12 év volt.
Ezen felül megvizsgáltak 107 db 0-30 éves optikai, továbbiakban csak füstérzékelőt is, melyek között voltak hagyományos, címezhető típusok drift-kompenzációval, vagy anélkül.

Mivel vizsgáltak?
Az érzékelők érzékenység tesztjét a No Climb cég truetest füstérzékelő ellenőrző készülékével végezték, mely alkalmas ismert koncentrációjú tesztfüst előállítására, így vizsgálható vele a füstérzékelők valós érzékenysége.
A No Climb a világ egyik vezető professzionális, gyártófüggetlen karbantartó eszköz gyártója, melynek termékeit cégünk is forgalmazza.

A teszten a túlságosan magas, vagy túlságosan alacsony érzékenységgel rendelkező érzékelők buktak meg.




A vizsgálat eredményei
A tesztet követő adatelemzés során érdekes eredmények születtek:
A 86 füstriasztó közül egy volt működésképtelen (elemhiba miatt).
Mind a füstriasztók, mind a füstérzékelők érzékenységének átlagolásánál megfigyelhető, hogy azok az idő előrehaladtával (a szennyeződés hatására) egyre érzékenyebbé válnak, de az érzékenységváltozás a füstérzékelőknél kisebb.
A vizsgált 85 füstriasztó közül 4 db, míg a 107 db füstérzékelő közül 14 db esett a nem megfelelő érzékenységi tartományba.
A megbukott füstriasztók közül egy sem volt 12 évnél fiatalabb.
A füstérzékelők 10 évnél korábbi cseréje nem indokolt.




A BRE javaslatai
A BRE a tesztek után a következő javaslatokat fogalmazta meg:
A „tiszta” környezetben füstriasztókat a gyártástól számított 12 éven belül javasolt lecserélni, de további, 5 év múlva megismételt vizsgálatok eredményének figyelembe vételével ez az intervallum esetleg meghosszabbítható.
A „tiszta” környezetben lévő drift-kompenzáció nélküli füstérzékelőket 15 után javasolt cserélni, szennyezett környezetben korábban.
A nem drift-kompenzált füstérzékelők cseréjének maximális ideje 25 év legyen, ezen túl úgy kell tekinteni, hogy a rendszer nem felel meg a BS 5839-1 szabványnak.
Drift-kompenzációval rendelkező füstérzékelők esetében a maximális csereintervallum 30 év, mert ezek az érzékelők jelzik ha a további kompenzáció már nem lehetséges.

További javaslatok a jövőre vonatkozón:
A jövőben javasolt még több régi optikai füstérzékelőt vizsgálni.
Célszerű jelölni a telepítés dátumát.
Javasolt hasonló tesztet végezni hőérzékelőkkel is.
Azon szolgáltatók számára, ahol egy téves jelzés miatti üzemkiesés magas költségekkel jár, megfontolandó, hogy az optikai füstérzékelőket rendszeresen, valós érzékenységi tesztekkel ellenőrizzék, hogy időben meghozhassák az érzékelők cseréjére vonatkozó döntésüket.

Miről nem szólt a közzététel?
Bár feljegyezték, a vizsgálat közzétételekor nem tértek ki arra, hogy mely gyártók, milyen típusú érzékelőit vizsgálták.
Nem derül ki, hogy a vizsgált érzékelők között volt-e olyan, ami bár idős, élete során átesett már egy, vagy több tisztításon, pedig ez a körülmény erősen torzíthatja a kapott képet.

Milyen következtetéseket lehet levonni?
Mindenképpen érdekes a vizsgálat, azonban több kérdést megválaszolatlanul hagy.
Érdemes a javaslatokat fenntartással kezelni és továbbgondolni.

Nehéz általánosan érvényes szabályokat felállítani, hiszen a felszerelési helyek között is nagy különbség mutatkoznak. Vannak érzékelők, melyek kifejezetten tiszta környezetben működnek, de vannak egészen mostoha környezetben lévő érzékelők is. (Szennyeződés, vegyi anyagok jelenléte stb..)

Ráadásul nem lehet egyértelmű párhuzamot vonni egy olyan érzékelő közt, melyben van drift-kompenzáció, de nem lehet kiolvasni a szennyezettségét/kamraértékét és nem lehet szétszerelni, tisztítani, és egy olyan érzékelő között, melynél mindez lehetséges.

Az USA-ban megoldott a kérdés, mert az NFPA72 előírja, hogy a füstérzékelők érzékenységét rendszeresen kell ellenőrizni, így kiszűrhetőek a túl alacsony vagy túl magas érzékenységgel rendelkező érzékelők.
Ez a módszer tisztítással és tisztítás utáni újabb ellenőrzéssel kombinálva tökéletesnek mondható és feleslegessé teszi az érzékelők fix időhöz kötött cseréjét, azonban ilyen előírás Európában – tudomásunk szerint – nincs.
Erre az ellenőrzésre egyébként tökéletesen alkalmas a No Climb cég truetest készüléke, melynek ára azonban meglehetősen borsos és egy-egy érzékelő tesztelésére több időt kell szánni.

Az általunk forgalmazott System Sensor optikai füstérzékelők rendelkeznek drift-kompenzáslással, kamraértékük/szennyezettségük kiolvasható, ezen felül szükség esetén szét is lehet szedni őket tisztítás céljából.

Talán éppen a kamraérték/szennyezettség kiolvasása és az érzékelők szükség szerinti tisztítása jelentheti az arany középutat, hiszen gyorsan elvégezhető és nem igényel drága ellenőrző berendezést.

Tapasztalataink azt mutatják, hogy azok az érzékelők, melyeknek rendszeresen ellenőrzik az érzékenységét és szükség esetén tisztítanak is, hosszú távon stabilan működnek, érzékenységük állandó. Az ilyen érzékelők cseréje egészen addig nem indokolt, ameddig azok működőképesek.

A teljes tájékoztató anyag ITT megtaláható.


2021. 05. 18.
nn