Név:  
Jelszó:  
   
Elérhetőség Tűzjelző rendszerek Gázjelző rendszerek Webshop Regisztráció nyomtatóbarát nézet

Nyitólap > TékaGlosszárium > T/TY >


Téves jelzések

'false alarm'

A tűzjelző központ jelzést ad, de nincsen tűz. Az ilyen jelzéseket négy kategóriába csoportosítjuk:

  1. Nem kívánt jelzések: a rendszer rendeltetésszerűen működik, a tőle elvárható módon, jelzés az alábbi okokra vezethető vissza:
    - tűzjellemző vagy környezeti hatás (pl. füst a közeli kandallóból;  szennyeződések vagy kicsiny rovarok az érzékelőben; füstöt lángot termelő folyamatok; olyan környezeti hatások, melyek az érzékelő stabilitását csökkentik, pl. nagy légáramlás)
    - baleset
    - helytelen, szakszerütlen emberi tevékenység (pl. a tűzjelző rendszer karbantartása vagy ellenőrzése az épületben tartózkodók, a távoli felügyeleti hely figyelmeztetése nélkül)
  2. A tűzjelző eszköz hibája a rendszerben téves jelzést okoz.
  3. Rosszindulatú téves jelzés: rosszindulatból valaki téves jelzést okoz (pl. benyomja a kézi jelzésadót)
  4. Jóindulatú téves jelzés: valaki jószándékkal működteti a kézi jelzésadót, mert azt hiszi, tűz van.

Tűz

'Fire'

A tűzjelzéstechnikában tűznek nevezünk minden olyan égési folyamatot, amely veszélyt jelent az életre, a testi épségre illetve javainkra.

Fontos: vannak olyan égési folyamatoj, melyek köznapi értelemben beletartoznak a "tűz" fogalmába, de mi nem szeretnénk érzékelni őket (pl. a gyertya lángja általában nem veszélyes, de egy rb-s térben nagy galibát okozhat).


Tűzérzékelő gázérzékelő

'Gas fire detector'

Tudjuk, hogy a tűz során keletkeznek különféle gázok, bomlástermékek, látható füst és hő. Ezek felszabadulása azonban jelentősen különbözik attól függően, hogy milyen "típusú" tűz ég. Az alapvető különbségek miatt az EN-54 például hat különféle teszttüzet definiál (lásd később). Ebből a szempontból a detektor alkalmazhatóságát az határozza meg, hogy a lehetséges tűzjellemzőket milyen széles tartományban érzékeli. (Így a hőérzékelő például az egyik legmegbízhatóbb érzékelő, mert hő minden tűz során keletkezik). Azért, hogy megállapítsák a felszabaduló gázok közül melyek a legjellemzőbbek a tüzekre, kísérleteket végeztek. A System Sensor teszteredményei azt mutatják,  hogy 40 különböző anyag égetésekor a leginkább felszabaduló, mérhető gázok a szén-monoxid (CO) és a szén-dioxid (CO2). Ezek felszabadulása gyakorlatilag minden tűzre jellemző és meghatározható egy olyan koncentráció érték, ami tűz jelenlétére utalhat. Ez az érték CO2-nél 1000 ppm (0.1 tf%) körül, CO-nál 50-80 ppm körül van.

Ezt az elvet felhasználva ma már gyártanak olyan pontszerű érzékelőt, mely a szén-monoxidot (vagy szén-dioxidot), mint tűzjellemzőt érzékeli, illetve ezek felszabadulását figyeli.

Agázérzékelő tűzérzékelőket főként kombinált módon, multiszenzorban alkalmazva találjuk meg a tűzjelzéstechnikai piacon. A már jelenleg is kapható kombinált optikai-hő-CO érzékelők tekintetében még mindig elég sok a bizonytalansági tényező: nincsenek megfelelő vizsgálati szabványok, a különböző tűzjellemzők eltérő terjedési viszonyai miatt még eldöntetlenek a legkedvezőbb alkalmazhatósági területek, a kellő tapasztalatok hiányában nem jósolható meg egyértelműen az élettartam stb.. Mindenesetre úgy tűnik, hogy a jelen évtized várhatóan ezen a területen fog nagy előrelépést hozni: minél több tűzjellemzőt figyelünk és értékelünk ki egyszerre, annál biztosabb eredményre jutunk a valós tűz felismerésében.

 
 
 
 
 
 
powered by VICTORINET Internet Kft.